Itt kell hogy helytálljon Anna, aki kényelmes életet tudhat maga mögött, akinek soha a kisujját sem nagyon kellett mozdítania semmiért. A lány teljes átalakuláson megy keresztül, el kell veszítenie szó szerint mindenét, hogy megtalálja önmagát.
A végső dolgok országában / Paul Auster . - [Ford. Pék Zoltán]. - Budapest: Európa Könyvkiadó, 2005. 177 p.
Kötött: 1900,- Ft
Formátum: 124x183
Eredeti cím: In the Country of Last Things
Viking Penguin Inc., New York, 1987.
Anna Bume eltűnt bátyja után egy idegen városba utazik, amely maga a Pusztulás Városa, ahol minden – emberek, épületek, utcák, megfogható és megfoghatatlan dolgok egyaránt – egyre csak pusztul. Itt kell hogy helytálljon Anna, aki kényelmes életet tudhat maga mögött, akinek soha a kisujját sem nagyon kellett mozdítania semmiért. A lány teljes átalakuláson megy keresztül, el kell veszítenie szó szerint mindenét, hogy megtalálja önmagát.
A város, ahol a világ már kifordult a sarkaiból. Ahol naponta változik az időjárás és az utcák helye. Ahol az élet a véletlen és a bizonytalanság szorzata. Ahol minden, ami van, utoljára van.
Ide érkezik meg az eltűnt bátyját kereső Anna Blume, s a nyugodt, kiszámítható élet után a lány a saját bőrén tapasztalja meg, milyen éhezni, milyen állandóan mindentől tartani, milyen az élet egy végletes, világtalan világban.
Auster ebben a korai (1987-es) regényében egy névtelen városba, egy antiutópisztikus világba kalauzolja az olvasót. A könyv részben történelmi, politikai és filozófiai allegória, amelyben azonban találkozunk olyan szokásos austeri témákkal is, mint a keresés, a nyelv és a valóság kapcsolata, a testi és szellemi éhség. A kortárs amerikai irodalom egyik fontos alakjának ifjúkori kalandja „a végső dolgok országában”.
Anna Blume átsétál a huszadik századon
[Pék Zoltán írása]
Ez volt a munkacíme a magyar repertoárból eddig még hiányzó és most végre megjelent Auster-regénynek. Bizonyos értelemben a legkorábbi regényről van szó, hiszen még az egyetemen látott neki írni, s közel húsz évig készült. Auster úgy nyilatkozott róla, hogy az elbeszélői hang okozott annyi gondot – ez az egyetlen regény, ahol nő az elbeszélő –, s többször átírta, elővette és eltette a könyvet, s végül 1987-ben jelent meg, a New York trilógiával nagyjából egy időben.
Talán ennek a koraiságnak köszönhető, hogy a könyv mentes a már megszokott Auster-féle posztmodern trükköktől: a cselekmény időben egyenes vonalban halad, nincsenek személyiség/identitás zavarok. A véletlenek természetesen jelen vannak, de itt talán más a szerepük, mint ahogy a narrátoré is. Anna – például Quinntől (New York trilógia) vagy Nashe-től (A véletlen zenéje) eltérően – nem maga választja a sorsát, hanem a körülmények áldozata.
Az eltűnt bátyját kereső Anna Bume egy idegen országba, városba utazik, de aligha számolhat arra, ami ott várja. Ez a város maga a Pusztulás Városa, ahol minden – emberek, épületek, utcák, megfogható és megfoghatatlan dolgok egyaránt – egyre csak pusztul. Itt kell hogy helytálljon Anna, aki kényelmes életet tudhat maga mögött, akinek soha a kisujját sem nagyon kellett mozdítania semmiért. Rettenetes dolgokat él át, amelyek közül sok utal a második világháború szörnyűségeire, noha a cselekmény ideje nincs pontosítva, az ember ösztönösen a közeli jövőbe tenné, s ennek megfelelően a kritikusok „utópiáról” beszélnek a regény kapcsán. Mint a „végső dolgok” sugallja, a könyv filozófiai problémákat is feszeget, leegyszerűsítve a lét-nemlét kérdése áll a központban, hiszen Anna az írás aktusával (a regény tulajdonképpen egyetlen hosszú levél) próbál életben maradni, életben tartani egy világot azzal, hogy lejegyzi, amit lát.
Különös és hátborzongató könyv ez, rendkívül erős, szinte hipnotizáló prózában írva, s ez készteti az olvasót arra, hogy a sok szörnyűség ellenére tovább olvassa a könyvet. S mi, Auster-rajongók elmondhatjuk, hogy a regények tekintetében végre teljes a magyar Auster-sorozat.
magyar nyelvű kiadás könyvborítója
eredeti nyelvű kiadás könyvborítója
dán kiadás könyvborítói
animációs film
RSS