Ezen belül is megkülönböztethetjük azokat, amik más szerzőkre és amik az adott szerző saját dolgaira utalnak. Austernél mindkettő szerves egészet alkot. Vannak kedvenc szerzői, mûvei, amiket rendszeresen előrángat, és vannak, amiket az adott regényhez vesz elő; ugyanakkor a saját karaktereit és motívumait is szépen görgeti maga előtt. Igen, előfordul ez másnál is, de nála valahogy mindig érdekes, mert nem ön- vagy éncélú. Induljunk ki egy tőle vett idézetből: "A kitalált történet csak jelentéssel teli elemekből áll, míg egy megtörtént esemény nem jelent semmit önmagán kívül."

Nézzük ezt alapjában, mit találunk Az illúziók könyvé-ben:

New York Trilógia: Quinn családja repülő-szerencsétlenségben veszik oda;
Quinn felveszi az Auster nevet, hogy másvalakinek adja ki magát; Quinn egy süketnémától vesz tollat

Holdpalota: Zimmer mint mellékszereplő
Effing zöld noteszbe ír, mint Mann

Leviatán: Ben vezeklésként segít Lilynek, ahogy Mann vezeklésként dolgozik O'Fallonnak;
A jelent Bennel Lily fürdőszobájában tökéletesen ismétlődik, amikor Zimmer van Almánál

A véletlen zenéje: a fal metafora - "Ha tudok nevetni… még nem falaztam el magam a világtól annyira, hogy valami be ne tudna jutni" (15)
A golyó mint az új élet jelképe
A kártya: "Amikor a pakliban minden kártya ellened szól, csak úgy nyerhetsz, ha megszeged a szabályokat" (43)

Mr. Vertigo: Waltot élve eltemetik - akár Mann (és Zimmer) önmagát

Timbuktu: Lengyelország mint szülőhely (Willy, Mann)
Csonti úr léggyé változik - Gordon Fly cikke: "Légy a falon"
A kutya, amit Zimmer majdnem elüt
A felbukkanó Télapó
Mann is tüdőgyulladást kap, mint Willy

És mindez csak ízelítő, még rengeteg van, ezek csak azok, amiket szépen meg lehet találni, s ha akartok, ennek nyomán elindulhattok jelkép-vadászatra.

Most pedig nézzük a más szerzőkre való utalásokat.

Zimmer: a neve egyben Hölderlin építészére is utal, aki egy tornyot épített az idős Hölderlinnek, hogy abban lakjon - bezárva, mint ahogy Zimmer is bezárva él. Mann ugye Thomas Mann, aki a Timbuktu-ban is előkerül. Aztán vannak ugye a megnevezettek, közülük a legfontosabb Chateaubriand és Hawthorne (utóbbi minden könyvében ott van). Chateaubriand története és szövege nem csak az oldalszámot növeli; magát Auster sztoriját ellenpontozza, állítja perspektívába, sőt megkockáztatnám, hogy magát Auster életét is. Amikor felfedeztem a rengeteg saját motívumát, minden könyvéből, úgy éreztem, ilyen látványosan még nem gyûjtötte őket egybe, márpedig ezzel valami célja kell, hogy legyen. Gondoljunk bele: 56 éves! Már nem fiatalember, és nagyon árad a könyvből ez a "idős íróember visszanéz" hangulat. (Ráadásul ugye az új könyv február elejére van beharangozva kint, a szülinapja pedig mikor lenne máskor, mint "véletlenül" február elején…)

S most én is visszatérek a kiindulási ponthoz: a mottó első prózai munkájából való, címe: A magány felfedezése. A könyv memoár, két részből áll (A láthatatlan ember, Emlékek könyve), s már ezek a címek is árulkodóak. Apjának halála után írta, s nagyon szép, filozofikus-irodalmi elmélkedés, plusz megtalálni benne sok minden csíra formájában, amit később regényként megírt: a nyelv mint Bábel tornya, a város mint élet-tér, stb. Nem is szólva ugye Mann egyik filmjéről, a Mr. Senkiről, amiben Mr. Senki láthatatlan ember lesz, de ez nem a H. G. Wells-féle vicces eltûnés: itt a pohár nem lebeg a levegőben, amikor a láthatatlan Mr. Senki a kezébe veszi a kisfiú labdáját, az eltûnik, tehát ez egyfajta negatív erőtér, fekete lyuk. Azonkívül A magány felfedezése a halál témája körül kering, mint ahogy Az illúziók könyve is. Tehát a könyveket összerakva egy teljes kört kapunk. A kérdés persze, hová megy majd innét?

Persze nem muszáj így olvasni! A "jó" regények egyik ismérve szerintem, hogy felkínálja az értelmezés lehetőségeit (és aki teheti, javaslom egyszer próbálja ki egymás után olvasni a könyveket, tekintettel az ilyen ismétlődő motívumokra kiszólásokra, nagyon élvezetes), de nem erőszakolja ránk. Az illúziók könyve felső rétege egy rendkívül izgalmas és érzelmekkel teli, sodró történet. De ha valaki akar, lepillanthat a mélybe, a könyv egyszeriben kinyílik, feltárul a mélység, és ugye a mélység visszanéz ránk.

Kitartás, mindenki, a New York Trilógia második kiadása már készülődik.