A brooklyni Sunset Park az a hely, ahol négy huszonéves, önmagát kereső fiatal útjai rövid ideig találkoznak, hogy egymást segítve továbblendüljenek éltük holtpontján. Miles Heller hosszú menekülés után jut ide. Miután véletlenül mostohatestvére halálát okozta, a bűntudattól gyötörve elmenekül a családjától – az apjától, aki egy független könyvkiadót vezet, a mostohaanyjától, és a színész anyjától. Miles felszívódik, alkalmi munkákból él, ambíciók és vágyak nélkül, amíg meg nem ismer Floridában egy kubai lányt, aki ugyan fiatalkorú, de akiben a párjára lel. A lány családjának fenyegetése elől menekül vissza New Yorkba, hogy pár hónap múlva a lány is utána jöjjön, amikor nagykorú lesz.

Egy régi ismerőse hívja a Sunset Parkba egy lerobbant házba, amit önkényesen foglalták el, de olyan eldugott helyen van, hogy úgy vélik, jó ideig nem kell tartaniuk semmitől. Hárman laknak még itt illegálisan: Bing, a barátja, aki a Törött Holmik Kórházát vezeti, egy apró műhelyt, ahol amúgy kidobásra ítélt tárgyakat javít; Ellen, a melankolikus művész, aki erotikus rajzokban éli ki magát; és Alice, aki a diplomamunkáját igyekszik megírni a háború utáni amerikai filmről. Mindegyikük sérült valamilyen módon, mindegyikük pénztelen, mindegyikük keresi a boldogulás és boldogság lehetőségét a mai Amerika kilátástalanságában.

Auster felolvas a Sunset Parkból: